Fekvése
Domborzata
Történelem
Egyházak
Iskola
A falu névalakja az okiratokban kisebb eltérésekkel többször előfordul.Nevével legkorábban a Somlyó határának 1259. évi leírásában találkozunk (PERCHEN).
További névváltozatai:Perechum - 1351, Pereznek - 1364, Peretsen - 1364, Perecsen - 1417, Pereczen - 1461, Perecsen - 1551, 1554, 1560, 1585, 1641, Szilágyperecsen - 1910.
A település neve szláv eredetű. Pereznek - szemben fekvőt jelent. e nevet a Kraszna jobb partján élők adhatták a folyó bal partjára a későbbiek folyamán betelepülteknek.
Fel
Szilágyperecsen a Nagyvárad-Zilah útvonalon fekszik, jórészt a Kraszna termékeny lapályán, 5km-re Szilágysomlyótól és 24 km-re Zilahtól. A falun áthaladó út már a kora középkorban jelentős. Annak a hadi útnak volt a része, mely Krasznavárat és Somlyót érintve Kémer közelében vitt át a Berettyó völgyébe.
Az Árpád-házi királyok korában már létező falu településmagja valahol a Kraszna jobb partján alakult ki, ahol az ősi templom és a Báthoryak uradalma állott. Valószínű, hogy a Kraszna gyakori áradásai késztették a perecsenieket arra, hogy a folyó magasabb partján, a Nagy-hegy lábánál telepedjenek le.
Napjainkban a falu Perecsen község központja. Közigazgatásilag hozzá tartozik Kis-Perecsen, Szics és Badacsony. Szomszéd települések: nyugaton Syilágysomlyó, délen Bükk és Kraszna, keleten Varsolc és Szilágyballa, északon pedig Baksa és Ilosva.
A település 5.905 ha területen fekszik, amiből 461 ha belterület és 4564 ha külterület.
Fel
Perecsen falu dombvidéken terül el 200-400 m közötti magasságban. a települést ketté szelő Kraszna folyó állandó vízhozamú, s az 1974. évi szabályozásáig olvadáskor gyakran ki is öntött. Az 1974-es árvíz után bővítették, ill. mályebbre ásták a medrét, egy szakaszon új mederbe terelték, s 1975-ben megépítették Varsolcon a vízgyűjtő medencét. A fenti intézkedések megakadályozták az újabb kiáradásokat.
Földrajzi fekvésénél fogva Perecsen a mérsékelt éghajlati övezethez tartozik. Az átlaghőmérséklet 8-9C fok, eléggé gyakori a csapadék, s az észak-keleti szelek télen havat hoznak. A szél erősségét mérsékeli a Meszes hegység.
Fel
Perecsent több évszázadon át a Báthoryak somlyói ága birtokolta, történetéről alig tudunk valamit. Leszámítva a falu birtoklástörténetét rögzítő okiratokat, érdemlegesebb forrásanyag nem maradt fenn. Perecsen az 1241.évi tatárdúlás idején elpusztult, elnéptelenedett. Hasonló sorsra jutottak a szomszédos falvak (Máta, Petlend, Kórógy) is melyek azóta sem épültek újjá. Egy 1351-ben keltezett oklevélből biztosan tudjuk, hogy Perecsent a somlyói birtokkal és várral együtt Báthory Lászlóné Meggyesi Anna kapja meg hozományul. Ettől az időtől kezdve lesz a falu a Gutkeled nemzetségből származó Báthoryak birtokközpontja és a somlyói várhoz tartozó település.
folytatás itt
Fel
Egyháza korán mindjárt a reformáció térhódítását követően szerveződött. A papnak a 17. század elején minden házas ember egy-egy kalangya búzát, hat-hat pint bórt vagy 25 pénzt, illetve 40 dénárt fizetett. Kereszteléskor egy kenyér és egy tyúk járt a papnak.
Első lelkésze, akinek szolgálati idejét biztoasan tudjuk, Margitai Miklós, kit ide 1650-ben küldött a Tasnádon tartott közzsinat. Hosszabb szolgálatot teljesítő lelkészei közűl mindenekelőtt Vántsa Mihályt (1778-1792), Végh Józsefet (1792-1809), Dombi János esperest (1809-1817), Pál Istvánt (1817-1842), Sallai Lajost (1908-1928), Ignácz Lászlót (1928-1941), Bíró Lalost (1942-1977), Fodor László esperest (1978-1992) kell kiemelnünk. Fodor Lászlóval egyidőben szolgált Fodor Ildikó is. Az egyház jelenlegi lelkésze 1992-től Nagy Bálint.
Szilágyperecsennek népes baptista gyülekezete is van. A baptizálás kezdetét a 20. század első évtizedének végére tehetjük. A hittérítői munkát a szilágynagyfalui Király Sándor és Oláh Jenő végezte. Első bemerítkező Kulcsár György és Boncidai János volt, akiket egyben alapító tagoknak is tekintünk. Első imaházukat 1930 és 1933 között építették.
Fel
A falu iskolája a legkorábbi alapításuak közé tartozik a Szilágyságban. Az oktatás beindulása egybeeshetett egyháza szervezésével, azonban iskolájáról csak a 17. század elején bukkannak fel szórványos adatok. A rektor járandóságát szabályozó díjlevélben természetbeni juttatásokról vagy az azt megváltandó készpénzről olvashatunk. A tanítói oklevelek tartalmazzák a tandíjakat is, melyet a tanulóknak pénzben kellett megfizetniük. Eszerint a declinisták 1 forintot, a grammatisták 50, a donatisták 25, az ábécések 25 dénárt fizettek.
A továbbiakban sem az iskoláról, sem annak tanítóiról mem esik említés. Újabb adatok csak a 19. század utólsó évtizedeiben fordulnak elő. Ekkor a faluban két népiskola működik, mégpedig egy négytantermes állami és egy egytantermű görög-katolikus gyermekek számára. A templom melletti földszintes iskola 1897-ben, míg az úgynevezett „új iskola” az 1960-as években épült.
Fel